Főegyházmegyei Könyvtár, Eger

(A 3 díjazott és az országgyűlési képviselő: Bíró Attila, Nyitrai Zsolt, Zay Ferenc és Balogh Ferenc)

Balogh Ferenc a Főegyházmegyei Könyvtár igazgatója országgyűlési képviselői elismerő oklevelet vehetett át kiemelkedő szakmai tevékenységéért, valamint az Egerszalóki Ifjúsági találkozón végzett munkájáért. Interjú.

Balogh Ferenc Egerben született, itt szerzett hittanári és informatikus könyvtáros főiskolai, Szegeden pedig könyvtári informatikus egyetemi oklevelet. Közben a könyvtárivezetői és a könyvtári szakértői végzettséget is megszerezte. Jelenleg az egri Líceumban, a Főegyházmegyei Könyvtárban dolgozik igazgatóként. A könyv, a könyvtár elevenen beépül a köztudatba, nem csupán arctalan, száraz dokumentum-lelőhely – ezt is példázza Balogh Ferenc hitvallása, hogy tevékenysége munka és szolgálat is egyben, hiszen a múlt értékeinek, szellemi hagyatékainknak megőrzése, megbecsülése és átörökítése komoly felelősség. A szakmai tevékenység mellett rendkívül sokoldalú alkotó és közéleti tevékenységet folytat, publikációi jelentős ismeretanyagot és lelki-szellemi táplálékot szolgáltatnak olvasói számára – hangzott el a méltatásban.

– Mit szólt az elismeréshez?

– Őszintén meglepődtem. Megtisztelő és egyben megerősítő egy ilyesfajta elismerés, hiszen mindannyiunk számára fontosak a visszajelzések a munkájával és egyéb tevékenységével kapcsolatban, de ezekre túl sokszor nem kerül sor. Örömmel töltött el, mert tudom, hogy ez nemcsak nekem szól, hanem az egykori és jelenlegi munkatársaimat, a könyvtáros hivatást és a szalóki szervezőtársaimat is illeti. Csapatmunkában gondolkodom. A legtöbb esetben a vezetőké akár az egyedüli felelősség, de a dicsőség soha, az az egész csapaté – ezt a szemléletet a ferences atyáktól tanultam Esztergomban.

– Rendkívül sokoldalú alkotó és közéleti tevékenységet folytat, publikációi jelentős ismeretanyagot és lelki-szellemi táplálékot szolgáltatnak olvasói számára – hangzott el a méltatásban. Mik azok a főbb dolgok, amelyeket megemlíthetünk?

– Még az egri főiskolás években dr. Ködöböcz Gábor tanár úr vezetésével alapító szerkesztője voltam a Líceumi Palettának, ahol az első publikációim (interjúk és versek leginkább) megjelentek. A programok szervezése, mint közéleti tevékenység szintén jelen volt az életemben. Irodalmi- és művészkávéházak, jótékonysági bál – sok mindent szerveztünk. Néhai Koppándy István grafikusművész barátommal megjelent egy közös verseskötetünk is, Pólusok címmel. Az első munkahelyem az Érsekudvarban az 1997 októberében megnyílt, egykori Keresztény Ifjúsági Klub és Galéria volt. Itt bőségesen lehetett kamatoztatni a főiskolai évek alatt gyűjtött tapasztalatokat. A visszajelzések alapján a város egyik ikonikus helyévé vált a KIK, ahol nemcsak a fiatalok, hanem minden korosztály szívesen vett részt a programokon. Olyan időszak is volt, amikor ez volt Eger legnagyobb nonprofit galériája. Ehhez persze kellett Mandák Attila és a Segít a város Alapítvány segítsége is. Az alapítványon keresztül valamelyest belecsöppentem a város civil szervezeteinek életébe is. Eközben helyi és országos lapokban is megjelentek írásaim. 2000-től kezdtük el szervezni az önkéntesek toborzásával párhuzamosan Federics Róberttel a Főegyházmegyei Ifjúsági Irodát, amely 2001-ben jött létre. Szintén vele indítottuk el a Szent István Rádióban az Iránytű című ifjúsági „hangmagazint”. Ekkortájt kapcsolódtam be az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat szervezésébe is. Egyik hobbim a fotózás, melyet általános iskolás korom óta tanulok. Ennek révén először a szalóki találkozók, majd számos egyéb, főleg az Egri Főegyházmegyében zajló, de olykor országos vagy nemzetközi egyházi események megörökítésében vehettem részt. Mindeközben már a főiskolás évek alatt is, 1995-től 2005-ig hitoktattam a tarnaleleszi általános iskolában. 2004-ben, amikor Szegeden megszereztem az egyetemi könyvtárosi diplomát, egykori főnököm, dr. Löffler Erzsébet javaslatára kerültem a Főegyházmegyei Könyvtárba, ahol előbb dr. Seregély István érsek atya igazgatóhelyettesnek, majd dr. Ternyák Csaba érsek atya, Erzsike nyugállományba vonulása után igazgatónak nevezett ki, 2016-ban. A könyvtári évek alatt a szakmai munka mellett részben folytatódtak a már említett közéleti és publikációs tevékenységeim is, de nyilván egyre nagyobb szerepet kapott, kap már a szakmai. Az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének munkájában, amely egy ökumenikus, intézményi tagságú szakmai szervezet szinte kezdettől fogva részt veszek. Jelenleg tagja vagyok az EKE stratégiai bizottságának, idéntől pedig az elnökségének is. Talán ezek a legfőbbek, de még mindenképp megemlíteném a Szent István Rádióban jelenleg is hallható „Hétvégi levél” című műsort is, melynek készítésében részt veszek. Ez egy kötetlen formájú rádiós jegyzet, így elég tág a lehetőség gondolataink kifejtésére.

– Az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlaton végzett munkádért is kaptad az oklevelet. Számodra fontos a hit, ebből a szemszögből vizsgálod az élet dolgait?

– Igen, egész eddigi életemben a hit volt a sorvezető, így igyekszem ebből a szemszögből szemlélni a dolgokat. Gyerekkoromban inkább a szokásvallásosság volt jellemző rám, a hitem elmélyülését, tudatossá válását egykori tarnaleleszi plébánosomnak, Ferjentsik Ferencnek és az Esztergomban töltött gimnáziumi évek alatt a ferences testvéreknek köszönhetem. Nekik azt is, hogy a nagy ferences család tagja lehetek. Egyébként a szalóki munka elismerésének azért is örülök, mert épp idén 40 éves a találkozó, ahol 1987-ben voltam először, és azóta minden alkalommal részt vettem rajta. Természetesen az elismerés a többi szervezőtársamnak is szól, mint említettem, mert a találkozók szervezése igazi csapatmunka.

– A könyvtár „jó helyre került” azzal, hogy a komplett egyetemnek az egyház lett a fenntartója. Úgy érzi „összeértek a szálak”?

– Maga a Főegyházmegyei Könyvtár ilyen értelemben már eddig is jó helyen volt, hiszen 1793-ban történt megnyitása óta az Eszterházy püspök által építtetett Líceumban működik, mint nyilvános könyvtár. Mivel a püspök tervei, hogy egyetem jöhessen létre Egerben nem valósulhattak meg, második utóda, Fischer István érsek egyetemiből főegyházmegyei könyvtárrá alakította, amely más tevékenységet és gyűjtőkört von maga után. De azért is jó helyen van, mert a Líceumban található könyvtárak és könyvtárosok között még a kommunizmus évei alatt is jó emberi és szakmai kapcsolat volt, ami jelenleg is így van. A szálak úgy értek össze, hogy Eszterházy egyetemi álma végül valóra válhatott 2016-ban, amikor egyetemi rangot kapott a főiskola, majd tavaly az Egri Főegyházmegye fenntartásába kerülve katolikus is lett. Ezáltal természetesen a Tittel Pál Könyvtár is egyházi könyvtárrá vált. Így a Líceumban egy felsőoktatási és egy egyházmegyei könyvtár is működik. Együttműködésünk révén egy tágabb kört megszólítva olvasóinknak, kutatóinknak és látogatóinknak sokkal sokoldalúbb és színvonalasabb könyvtári szolgáltatásokat tudunk nyújtani.

– Picit a családjáról is meséljen kérem. Magánéletéről mit tudhatunk?

– Feleségemmel mindketten falun nőttünk fel, én Tarnaleleszen, Kata Szomolyán. Ő hittanár, hat faluban tanít hittant. Noszvajon élünk, három gyermeket nevelünk. Panni most lesz harmadikos a Dobóban, Emma most kezd a Gárdonyiban, Fecóka pedig most lesz hatodikos a noszvaji Figedyben. A szűkebb és tágabb családom nagyon fontos számomra, hiszen ők a biztos háttér, a támogatásuk nélkül nagyon nehéz lenne bármit is tennem.

Forrás: egerhirek.hu/Debnár Ádám

Képek: Nemes Róbert